Az vagy, amit megeszel

 A Világ 50 Legjobb reggelije... 

A magyar reggeli:

 A táplálkozási piramis helyét átvette, egy sokkal érthetőbb tányérmodell:

• minden étkezésre jól alkalmazható modell,
• a tányéron elhelyezett étel negyede zöldség,
• negyede gyümölcs legyen,
• negyedét alkossa a hús, vagy egyéb fehérjeforrás (sajt, túró, tojás, húskészítmény)
• a maradék negyed rész pedig gabonaféle, tészta, kenyér vagy pékáru legyen.
• Az étkezés kiegészíthető egy pohár tejjel, joghurttal, egyéb tejtermékkel.

 Amikor habzsoló, kapkodva evő embert látok, általában óvatosan figyelmeztetem, hogy túl gyorsan eszik, ami sok szempontból egészségtelen. Azt hittem, sőt valamelyik divatos női magazinban olvastam is talán, hogy, ha pálcikával ennénk, akkor az csillapítaná a tempót. Idős betegem mondta már, hogy mindent kanállal eszik, mert a villa csak flancolás. A kést meg sem említette... Visszatérve a pálcikára, tévedés azt hinni, hogy pálcikával nem tudnánk habzsolni. Szokás a tálat a szájhoz emelve, a két összeszorított pálcikával szájba lapátolni az ételt, leginkább a rizst. Ha már utánanéztem, hogy jobb-e ilyen szempontból a pálcika, megtaláltam a pálcikaevés romantikájáz, sőt az erotikáját is, ami nincs meg a "énmindentkanállaleszem"-ben. 

A pálcikának is van romantikája, erotikája:

Ettől eltekintve tetszik, hogy

"Ételt át lehet adni közeli hozzátartozóknak a pálcikával; kifejezetten illik az idősebbeknek, gyerekeknek a jobb falatokat így odaadni. Néha a hölgyek a legjobb falatokat a párjuk tányérjába teszik a közös tányérból a saját pálcikájukkal.-wikipédia-" .

Nagyobb családi összejövetelen, habos-babos fehér terítős ebédnél, engem kifejezetten bosszant, hogy nehéz megoldani a csere-berét, úgy, hogy ne néznének rossz szemmel ránk. Pedig, amikor olyan falatot találok, amiről tudom, hogy mosolyogva fogadná a szerelmem, akkor miért ne adhatnám át. Egyébként, mi nem szoktuk zavartatni magunkat, ha máshogy nem megy, tányért cserélünk :-) 

 Azt mondják, az vagy, amit megeszel. Szerintem, az vagy, amit-amennyit-ahogyan-amikor megeszel. Régóta tanácsokat adok betegeknek, akiknek táplálkozási szokásaik nagyban hozzájárultak a nyavalyák kialakulásához, Rá kellett jönnöm, hogy az sem mindegy, hogy hol, mikor, kivel, milyen ételt eszünk. A tudat nagyban befolyásolja a test által küldött jelzéseket. Elnyomhatja az éhségérzetet egy szakítás, vagy pont ellenkezőleg, bánatevésbe kezdünk és kényeztetjük a testünket minden földi jóval. Nagyon nehéz a tudatra hatni és belesúlykolni valakibe, hogy enni kell, akkor is, ha az ember egy kávével elvergődik délig. Hogy milyen egészséges a nyers gyümölcs, amikor a nagymama almáspitéjében tudjuk csak elképzelni a piros gyümölcsöt. Nem könnyű dietetikusnak lenni, hitelesnek lenni. Csak olyat szabad ajánlani, amit magam is be tudok tartani. Túlsúlyosan nehéz lenne fogyókúrára buzdítani bárkit. Könnyű nekem, mondják, mert sovány vagyok, ilyen fajta. Ilyenkor elmondom, hogy nagyon sok lemondással jár soványnak lennem, sok a túlsúlyos szívbeteg a családomban, biztos, hogy sok betegségre hajlamos vagyok, aminek a súlyosbodását a túlsúly csak felgyorsítaná.