Amikor habzsoló, kapkodva evő embert látok, általában óvatosan figyelmeztetem, hogy túl gyorsan eszik, ami sok szempontból egészségtelen. Azt hittem, sőt valamelyik divatos női magazinban olvastam is talán, hogy, ha pálcikával ennénk, akkor az csillapítaná a tempót. Idős betegem mondta már, hogy mindent kanállal eszik, mert a villa csak flancolás. A kést meg sem említette... Visszatérve a pálcikára, tévedés azt hinni, hogy pálcikával nem tudnánk habzsolni. Szokás a tálat a szájhoz emelve, a két összeszorított pálcikával szájba lapátolni az ételt, leginkább a rizst. Ha már utánanéztem, hogy jobb-e ilyen szempontból a pálcika, megtaláltam a pálcikaevés romantikájáz, sőt az erotikáját is, ami nincs meg a "énmindentkanállaleszem"-ben.
A pálcikának is van romantikája, erotikája:
Ettől eltekintve tetszik, hogy
"Ételt át lehet adni közeli hozzátartozóknak a pálcikával; kifejezetten illik az idősebbeknek, gyerekeknek a jobb falatokat így odaadni. Néha a hölgyek a legjobb falatokat a párjuk tányérjába teszik a közös tányérból a saját pálcikájukkal.-wikipédia-" .
Nagyobb családi összejövetelen, habos-babos fehér terítős ebédnél, engem kifejezetten bosszant, hogy nehéz megoldani a csere-berét, úgy, hogy ne néznének rossz szemmel ránk. Pedig, amikor olyan falatot találok, amiről tudom, hogy mosolyogva fogadná a szerelmem, akkor miért ne adhatnám át. Egyébként, mi nem szoktuk zavartatni magunkat, ha máshogy nem megy, tányért cserélünk :-)
